Olyan egyik legnagyobb meglepetés... hogy Taylor Swift titkos „Folklore” albumot adott ki ezen a karanténon? Az önmagától történő karanténon járt: keveset tudtunk erről, hogy Taylor nyugtalanul dolgozott rajta a stúdióban, a következő rekordján. Nagy titkot tartott az összes fanjától, tehát nagyon izgalmas volt, amikor végül megérkeztek. Taylor néhány új barátja is volt az albumon, munkát végezve The National tagjával, Aaron Dessnerrel. Swift, akinek hírneve a világos, életrengő pop-dalok, dalokat adott ki a „Folklore”-n, amelyek egyszerűek és akusztikus kiegészítések édes piano-melodiákhoz.
A fãk szeretnek kiemelni az album más nagyszerű szakaszait. Figyeld meg James és Inez neveket a dalban „Betty” Taylor címével. Ez nem meglep, hiszen bárki várta a Blake Lively és Ryan Reynolds gyermekeit előrejelzően. Egy szükséges részka az imádságos, ami ezt a dalt sokkal intimitásabbá teszi. Egy másik dalban, „Invisible String” címmel, ő mesél egy történetet arról az étteremről, ahol első randiját Joe Alwyn, a férfi barátja, volt. És ez csupán még érdekesebbé és kapcsolódóbbá teszi ezeket a daltokat.
Taylor használta a 'gáz lámpa' kifejezést a zeneszámában „Mad Woman” Gáz lámpa – egy kis valóság itt, hogy amikor azt mondják, hogy gáz lámpákat használnak, mutathassanak rá és mondhassanak: látod, itt van igaza. Mondta, hogy hangosan beszélt arról, hogy megpróbáltak leteríteni más ipari emberek, de biztos lesz abban, hogy „megértették, hogy alul becsülték a fánklapatomat. Ez valószínűleg azért van, hogy annyian érezzük magunkat bennvalóknak és értjük azt, amikor halljuk a dalt.
„Exile”, a Bon Iver-t bemutató duett, egy pár poszt-törés utáni önmagukkal való párbeszédéből származik. Nem is fáj többé. Az úgyanúgy, ahogy te elszivárványozod most, amikor felrohamzik. És most tudom: anyáink nem mozgatnak minket. Olyanok vagyok, mint a víz a kezedben. A hőséges kapcsolatok most már körbehangzanak magad körül. Ahogy észreveszik, az idő innen már alulról halad tovább, engedd el magad – ezt már instinktus szerint lehet megtanulni ezen a ponton – Phoebe Bridgers. De nemcsak egy kiváló példa a sajátos érzésre, hanem ami benne igazi mértékben megfogja a figyelmet, az az, hogy a két szerető egymástól elkülönülve érezheti az érzelemük. Ezzel bittersweet varázslatot teremtenek, mintha mindketten éreznének és átnéznék a szeretetüket saját útján, anélkül, hogy beszélniük kellene arról, mi történt.
Így tesz, egyébként beszélve: Taylor újra megvizsgálja azt a szétválasztás történetét – különösen azokat az érzéki és hanyagló gondolatokat, amelyek ezeket a félmetszeteket járják – a folklore-ban, "My Tears Ricochet" varázslatos hatására; amikor egyik vers egy családfa nézőpontjából kezdődik, aki fejét görcsöli a robberszakadtak miatt, akik ma reggel felébresztették. Ez azt jelentheti, hogy valaki látszatként aggódik rá, miközben titkosan örül annak, hogy nehézségekbe került. Egy klišé, de egy olyan klišé, amit mindenki igaznak mond, mert arra készteti, hogy meggondoljuk, mi komplikálja valójában egy kapcsolatot.
7 — A(z) Hoaxcoming című dal az album utolsó számaként egy lágy, gyötrelmes ballada egy romló kapcsolatról. Azonban a legjobb sor, amit elmond, valójában a végén található: csak a te kékes árnyalatát akarom / semmi más nem lenne elegendő. Ezen a dészperáció közepette ennél egy kicsit reményesebb, azt javasolva, hogy biztosan brutális dolgok vannak, de talán a szeretet túlélhet: "D, A vértelenszínes hullám fel van engedve, és mindenhol/ B, Megfrozhatjuk az elfogadatlanulás, / A, Viszlát, sárga kőút."
Copyright © Changzhou Haosheng Vehicle Parts Co., Ltd All Rights Reserved
EN
AR
BG
HR
CS
DA
NL
FR
DE
EL
HI
IT
JA
KO
NO
PL
PT
RO
RU
ES
SV
TL
IW
ID
SR
SK
UK
VI
HU
TH
TR
FA
MS
AZ
UR
BN
JW
TA
AM
KY
